Kulturális örökségünk számunkra, de a város és a világ minden részéről érkező látogatóink számára is, az ihlet kimeríthetetlen forrása. Magába foglal épített, tárgyi és szellemi örökséget, úgymint levéltárat, zeneműveket, hagyományokat és szokásokat. Kiváló festmények és szobrok, oszmán török textíliák, színes stallumok és csengő orgonák várják, hogy felfedeztessenek.
A Fekete templom közösségünk és a város ismertetőjegye. Ide sorolhatók azonban más nemzeti, illetve nemzetközi jelentőségű, a 14. és 19. század között készült kulturális emlékek is: a Fekete templom körül álló épületek, például a Johannes Honterus Főgimnázium épületei, a Honterus által alapított híres 16. századi könyvtár egykori épülete, a 14. századból származó plébánia, de például a Főtér 16. szám alatt levő ház is, amelyet értékes 17-18. századi falképek díszítenek.
A közösség tulajdonában van ezen kívül még egy középkori és két barokk templom és temetőkert, mindhárom a város jelenlegi területén, amelyeket a román műemlékvédelmi hatóság kiemelkedő jelentőségűnek nyilvánított.

Az épített örökség emlékeihez társulnak a templomi tárgyak, amelyeket elődeink adományoztak a templomok berendezésére, díszítésére, istenhitük és a közösségen belül elfoglalt társadalmi szerepük kifejezésére. Ide sorolhatók a híres oszmán török szőnyegek, de a történeti miseruhák is – mindkettő jelentős Európa-színvonalú gyűjtemény, illetve egy főként egyházi személyiségek arcképeiből összeálló festmény-, vagy a míves ötvöstárgyakból álló klenódiumgyűjtemény is.

A közösség egy értékes levéltárat és könyvtárat is magáénak tudhat és őriz. Ennek gyökerei is a középkorba nyúlnak vissza, illetve a Johannes Honterus gimnáziumi könyvtáralapításáig, amelynek a mai intézmény szellemi örököse. Itt, akárcsak a templom zenei levéltárában, szorgalommal és kiváló figyelmességgel vigyázzák nemcsak az egyedülálló nyomtatványok és kéziratok biztonságát, hanem hagyományokat, ismereteket és a szellemi örökség számos egyéb emlékét is.

Az örökségvédelmi munkát azzal a szándékkal végezzük, hogy a kulturális emlékek és műtárgyak törékeny szépségét és eredetiségét megőrizzük. Fontos, hogy ezek a lehető legnagyobb mértékben őrizzék anyagszerűségüknek és megmunkálásuknak köszönhető kifejezőerejüket. Elődeink hagyományait szem előtt tartva nyomatékosan megvizsgáljuk az uralkodó restaurálási módszereket és gondosan választunk innovatív eljárásokat műtárgyaink számára. A javító vagy megőrzésre irányuló beavatkozásokat a rájuk jellemző, tárgyakat illető alázattal végezzük.
A Fekete templom mind a hat nagy restaurálási szakasza alkalmával, amelyek a 20. század majdhogynem egészének során – 1912 és 1999 között – zajlottak, a közösség arra törekedett, hogy az egyes korszakok legjobb, legelismertebb szakembereivel működjön együtt.
Jelentős anyagi áldozat mellett és sok odafigyeléssel sikerült a rendkívüli kihívásoknak eleget tenni: ilyen volt például a puha homokkőből készült homlokzatok látványos romlása, az esővíz hatékony elvezetésének kérdése, az alapfalak szellőzése vagy a templombelső fűthetősége.

Az 1970-es években, Brassóban két szakrestaurátor műhely létesült: egy oltár- és egy textilrestaurátor műhely. Százával mentettek meg és restauráltak itt Erdély egész területéről érkező műtárgyakat, amelyek visszanyerték egykori fényüket.

Az épített örökség esetében az eredeti állomány funkcionális, időszerű kiegészítésére törekszünk. Megszabadítjuk a régi épületszerkezeteket a közelmúlt hozzáépítéseitől és láthatóvá tesszük a történeti szerkezeteket, részleteket: tetőszerkezeteket, boltozatokat, eredeti lépcsőszakaszokat, falképeket, régi faragványokat, padlóburkolatokat és nyílászárókat, amelyeket restaurálunk, hogy eredeti szépségükben tündökölhessenek. Ezekhez társítunk természetes alapanyagokból, fából, kőből, fémből, üvegből készült részleteket és bútorokat, amelyekre egy letisztult modernitás jellemző és ezáltal kellőképpen elkülönülnek a történeti környezettől és egyszerre hangsúlyozzák azt.

A tárgyi örökséget tekintve ettől eltérő elveket követünk: mivel ezeknek legtöbbször nincs már gyakorlati hasznuk, arra törekszünk, hogy abban az eredeti állapotban őrizzük meg, amelyben megörököltük őket. Csak akkor avatkozunk be, ha a károsodási folyamatok megállítása szükséges a pusztulás elkerülése érdekében. Arra törekszünk, hogy a tárgyat teljességében megőrizzük, azokkal a látható változtatásokkal együtt, amelyeket előző generációk végeztek rajtuk, az esetleges károsodásokkal együtt. Meggyőződésünk, hogy minden tárgy és minden rajta alkalmazott változtatás vagy rajta esett seb tanúja egy egyedi történetnek és – különösen fontos – az azt egykor használó egyének gondolkodásmódjának, hitének. A viasz- vagy tintafoltok, illetve a sörte bizonyos módú kikopása például az oszmán török szőnyegek egykori használati módjáról árulkodik. Egy gótikus kehely, amelynek barokk lábrésze van vagy a cérna, amellyel miseruhákat varrtak össze, értékes tanúk azokból a korokból, amikor ezeket a tárgyakat napi rendszerességgel használták, ugyanakkor támpontok a használatuk és javításunk módját illetően. Ezért törekszünk a tárgyaknak teljességükben való megőrzésére.

Műtárgyvédelmi tevékenységünk nagy része a tárgyak megelőző védelmére irányul, például a biztonságos és szakszerű raktározás körülményeinek
biztosítása révén. Ezt szolgáló átfogó intézkedések már a történeti levéltárban alkalmazásra kerültek, de az oszmán-török szőnyegeket illetően is.
Ebben a lelkesítő, izgalmas feladatban, amely a műemlékvédelem, bizalommal támaszkodunk különböző szakosodású és különböző országokból érkező szakértőkre. Értékeljük az együttműködést a Brassóból és annak környékéről származó hagyományos módszerekkel dolgozó mesterekkel, akik régi kézműves készségek őrzői és így sokszor a leghelyesebb hozzáállást tanúsítják a régi házak és ezek dekoratív elemeit illetően. Együttműködünk kovács-, kőműves-, ács-, bádogkovács-, kőfaragó-, cserépvető-mesterekkel, akik nemcsak az anyag hagyományos megmunkálásának ismereteit mentették át mai világunkba, hanem a kézműves termékek iránti szenvedélyes lelkesedésüket és igényességüket is.
Johannes Bertleff fiatal, sikeres műépítész Brassóban, egyben szász evangélikus közösségünk tagja, aki érzékenyen hangolódott rá az egyházközség elképzeléseire és kívánságaira műemlékértékű ingatlanjai helyreállítását illetően és a tervei szerint felújított épületeknek azáltal kölcsönzött különleges eleganciát, hogy a régi állományt a funkcionális kiegészítésekkel ízlésesen és sikeresen ötvözte.
A szászhermányi orgona-restauráló műhely számos orgona-mentési projekt során állt mellettünk és átvállalja a templomainkban használt orgonák rendszeres tisztítását, karbantartását és hangolását is. Ezen kívül megbízásunkra készít a műtárgyak raktározására alkalmas bútorzatot vagy nyílászárókat. A műhely működési elvei, amelyben a munkavégzés minősége és figyelmessége társul a zenei iránti szenvedéllyel, többszörösen meggyőztek és bizonyítottak.

A helyi erőkön kívül, szoros kapcsolatokat ápolunk fa- és bútor, festő- és textilrestaurátorokkal, határainkon innen és túl, főként olyanokkal, akik Németországban, Magyarországon, Ausztriában és Svájcban múzeumokkal működnek együtt, olyan intézményekkel, amelyek a Fekete temploméhoz hasonló gyűjteménnyel rendelkeznek.