Ezen a nyáron egy napot töltöttem a csodálatos Brassóban, a város, tulajdonképpen az egész ország ismertetőjegyének, a Fekete templomnak a környezetében. Ez egyszerre templom és látványosság, az egész Európában és még azon is túl ismert. Egy építészeti emlék, amely egyszerre mesél tényszerű történetéről és közvetíti legendáinak sokaságát; egy hely, amelyet szerintem senki ne hagyjon ki, ha útja Brassó belvárosán át vezet.

Számomra a Fekete templom kihagyhatatlan, valahányszor Brassóba látogatok.
Éppen újra meglátogattam ezt a műemléktemplomot, amelyre büszke vagyok akkor is, ha nem vagyok brassói, és minden látogatáskor felfedezek valami újat, a történetének és legendáinak fényében újabb és újabb részletek világosodnak meg számomra.
A Fekete templom és a Honterus udvar, régi történeteivel és új elbeszéléseivel olyan helyek, amelyek soha nem untatnak. Elragadtatnak és megihletnek minden egyes esetben.

Mélységesen meghatott, hogy éppen abban a pillanatban, amikor a templomba léptünk, felcsendült az orgona. De a templom építészeti jellege is kiemelkedő. Megcsodáltam a szobrokat és az egyéb kőfaragványokat, de leginkább azt a festményt, amelyen a reformációs könyv városi tanács előtti felolvasásának jelenete látható. Másodszor látogattam meg a Fekete templomot; mindig különlegesen érint meg.

Benyomásom a Fekete templomról: A templomról szóló történetek rendkívül érdekesek voltak, az egész gazdag történelem. Meglepett, hogy a templom a sok csapást és háborút átélte és, hát igen… az oszmán török szőnyegek. Egyszerűen elképesztő, hogy a színek ilyen ragyogóak és a tárgyak ilyen újaknak tűnnek. Csodálatos!