A német közösség szerepe Brassó város történetében
Ennek a történetnek a 12. században gyökerezik a kezdete, amikor német telepesek érkeztek a Cenk alatti völgybe. A középkor századai alatt a város rendkívül dinamikus fejlődést élt meg. Gazdagságának alapja a kézművesség és a kereskedelem volt.
Amikor a városi tanács a 16. században a reformáció bevezetése mellett döntött, a város fejlődése még nagyobb lendületet vett. A reformáció mozgalmával összefüggésben javítottak a szociális ellátási rendszeren, átszervezték az iskolákat, hogy az új nevelési elv a humanista értékek átadásán alapuljon. Ezen intézkedések eredményei hamar láthatóvá váltak és Brassónak egy olyan sajátos jelleget kölcsönöztek, amely még ma is érezhető a város szellemiségében. A kozmopolitizmus, amellyel a város messzi földről érkezett kereskedők és kézművesek révén rendelkezett, szintén mai napig védjegye Brassónak.
A város lendületes fejlődése folytatódott a 19. században, amikorra Brassó virágzó metropolisszá alakult, lakossága pedig egyenlő arányban állt német, magyar és román anyanyelvű polgárokból.
A németajkú szász polgárság körében az időszak újabb fejlődést hozott, amennyiben virágzó iparából származó jövedelmeit az iskolák és gyógyintézetek összetett infrastruktúrájának kifejlesztésébe fektette. A 20. századi drámai események következtében a brassói szász lakosság nagytöbbsége is elvándorolt. Ez, főként az 1989-es rendszerváltást követően, a város németajkú lakosságának jelentős csökkenéséhez vezetett.
A németajkú közösség, saját intézményeinek falain túl, manapság hagyományainak elképesztő gazdagsága miatt ismert. Nagy múltú koncertjeinkre a világ minden részéről érkezik zenekedvelő közönség. Lelkes kutatók mindig újabb felismerésekkel gazdagítják a Fekete templom történetének és örökségének összképét. Oktatási kínálatunkban több száz gyermek és fiatal részesül. Ezen túl a közösség diakóniai segítő központja és öregotthona fontos menedékké váltak rászorulók számára.